A hajátültetés utáni egy hét fizikailag nem volt olyan megerőltető, de lelkileg annál inkább. Elvileg lehetett dolgozni, de szerintem ez elég kényelmetlen lett volna. A fejbőrömhöz senki és semmi nem érhetett hozzá az elkövetkező napokban, óránként fiziológiás sóoldattal kellett permeteznem, és elég furcsán néztem ki nullásra vágott hajjal, a műtéti beavatkozás miatt vörös fejbőrrel és számtalan varral a fejemen. Szerencsére ebben az időszakban én otthon tudtam végezni a munkámat, csak egy számítógép kellett hozzá. A hajamra így sokkal könnyebben tudtam vigyázni, hogy nem kellett minden nap bemenni a munkahelyre. Az ennivalót egy hétre előre megvettem, és ebédet is rendeltem egy ételfutár cégtől. Így azonban nem nagyon mozdultam ki otthonról, és ez önmagában nagyon rosszul hatott a lelkiállapotomra. A napok összefolytak, és úgy éreztem, mintha korlátozva lenne a szabadságom. Az éjszakák rosszul teltek. Nagyon féltem, hogy álmomban oldalra fordulok, és ráfekszek a beültetett részre, és kárt teszek benne, ezért csak igen felületesen aludtam. A fájdalom már a 2. napon elmúlt, de akkor kezdődött a fejbőr viszketése. Egyre szívesebben megvakartam volna, ahogy teltek a napok, de ugye még megérinteni is tilos volt. Ilyenkor permeteztem rá az amúgy is kötelező sóoldatból, ami valamelyest csillapította az égető viszkető érzést. Nagyon vártam már az első hét végét, hogy végre vízzel megmoshassam a fejem. A hajam közben növekedésnek indult, és egy hét alatt 2-3mm-t nőtt.